Ahol az egyedi vászonképek születnek.
Ahol az egyedi vászonképek születnek.
Talán kevesebb jó dolog történhetett a festészettel és az üres vásznakkal, mint az impresszionizmus. Az addig uralkodó klasszikus irányzatok és a realista törekvések a végletekig egysíkúvá és kiszámíthatóvá tették a színek mestereinek témáit, akik a közvélemény pozitív megítélésének megtartását jobban figyelembe vették, mint a kísérletezést.
Talán a kifejezés erős, de az újítások és a konvencióktól való elrugaszkodás minden korban igénylik azt a vakmerőséget, amivel pénzt, időt és energiát fordítunk egy kockázatos vállalkozásra, főleg, ha azzal a közízlést igyekszünk elnyerni.
Ez nem volt másképp ebben a korban sem, amikor a fényképezés még gyerekcipőben járt, de már elkezdte felmenteni a festészetet a valóság teljes lemásolásának az igénye alól, és további pozitív hatásokat eszközölt ebben a művészeti ágban.
Mai szemmel szinte érthetetlen, hogy az 1850-es években kibontakozó újító irányzat miért vált egyből a megvetés és a nevetség tárgyává. Pedig a temperamentumos közönség akkoriban sokkal gyakorlatiasabb megoldást választott a nemtetszésének a kifejezésére, és Édouard Manet 1865-ben kiállított újító és provokáló festménye, az Olympia, csak a teremőrök lélekjelenlétének és előrelátásának volt köszönhető, hogy megmenekült a botokkal felfegyverkezett dühös emberek elöl, akinek feltett szándékuk volt, hogy leverik a falról és megsemmisítik ezt a vásznat.
Manet-nak nem ez volt az első húzása, amivel lángra lobbantotta a kedélyeket. A Reggeli a szabadban című vászonra vitt alkotás is alapjaiban gáncsolta ki a békés polgárok jóhiszemű, de ugyanakkor konzervatív ízlését, amikor piknikező, jól öltözött urak között egy meztelen hölgyet festett melléjük társaságnak.
Bár Manet stílusa még nem volt igazán impresszionista, az irány, amit művészetével kijelölt, sok másik fiatal, és új lehetőségeket kereső festőnek adott lehetőséget, hogy kipróbálja magát. Maga a művészeti irányzat 1874-ben kapta az elnevezést, és elsősorban gúnynévnek szánta a kritika. Ebben az évben rendezte meg az első kiállítását az új művészeti ideológiát valló festők csoportja. A névadó alkotás pedig Claude Monet 1872-ben festett Impresszió a felkelő nap című festménye lett, ami stilizált ábrázolási stílusával távolról sem volt köszönőviszonyban a klasszikus festőiskolák szabályaival.
Az impresszionisták egyik motivációja az volt, hogy a szabadban fessenek. Ez nem egy újkeletű dolog hangoztatása, hiszen már a plein air törekvésekben is jelen volt. A fő mozgatórugója az elméletüknek, hogy a valóságot olyan módon ábrázolják, ami nem lefektetett és műtermekben megalkotott szabályok szerint jön létre a vásznon.
Az impresszionisták mindent úgy ábrázoltak, ahogy az adott pillanatban látták. A szabályok szerint lefektetett színhasználattal is szakítottak. Hiába volt meghatározva, hogy az emberi arc színe a rózsaszín, ha az adott pillanatban a különböző más helyekről érkező reflexiók egészen eltérő árnyalatokat varázsoltak rá, akkor ők azokat a színeket vitték fel a vászonra, és a klasszikus konvencióktól terhes ábrázolásmód ment a levesbe.
Az impresszionisták elsősorban nem a színek festői voltak, hanem a fényt tanulmányozták. Megfigyeléseikből azt tapasztalták, hogy a fény felbontja a lokálszíneket, a levegő rezgése pedig elmossa a szilárd körvonalakat.
Az impresszionista festő csak az önmaga realitásában, minden látáselőítélet nélkül igyekszik érzékelni a valóságot, és azt a pillanatot siet megörökíteni, ahol a szín és fény megismételhetetlenül találkozik egy adott pontban és közrefogja a világot.
Az impresszionizmus a lefestett témákkal együtt a vibráló életet is felvitte a vászonra. Ha eddig úgy érezted, hogy az otthonod üres falait nincs az a kép, ami a vitalitással ruházná fel, válassz nyugodtan az impresszionisták közül, és mi vászonra visszük neked.
Töltsd fel a képet, tudd meg az árat!
© VÁSZONKÉPEM – Minden jog fenntartva
