Ahol az egyedi vászonképek születnek.
Ahol az egyedi vászonképek születnek.
Akármennyire is távolodtunk el manapság a természettől és vonultunk egyre nagyobb városokba, sosem fogunk attól az igényünktől szabadulni, hogy valamilyen módon egy picikét az életterünkbe csempésszük. Ha csak végigmegyünk egy tavaszi napon a városon, már sokkal jobban feldobja a kedvünket, ha megérezzük a virágok illatát, és látjuk, hogy rügyeznek a bokrok és a fák.
Az ablakokba és az erkélyekre cserepekbe ültetett virágokat tesznek. A házakból az emberek a parkokba mennek sétálni, leülnek egy padra, mert élvezni akarják, ha csak egy kicsit is, hogy a természet közel van hozzájuk. A természethez való ragaszkodásunk nem tudott kiveszni az ösztöneink közül se az evolúció során, sem pedig a társadalmi fejlődésünk folyamán. A legtöbb motívum, ami számunkra magában hordozza a szépséget a növényvilághoz köthető, mert még a legapróbb részleteikben is magukban hordozzák az élet jelenlétét, az állandó megújulást és újjászületést. Most, hogy sajnos a kijárásunk korlátok közé szorul, egy gyönyörű fa egy vászonképen megjelenítve az otthonunkba lophatja a természet csodáit, egy régi kirándulás emlékeit.
Talán a legtöbb szimbolikus jelentést a fák hordozzák magukban, hiszen az emberi élettel a legtöbb párhuzamot bennük lehet megtalálni. Az évről-évre történő folytonos megújulás mellett a lassú növekedés, majd a kifejlett fa hosszú élete után következő elmúlás, tökéletes asszociációt nyújt az emberi élet különböző szakaszaira.
Mitológiai és az egymástól eltérő hiedelemvilágok vonatkozásában a fák a felső világot kötötték össze az alsó világgal. Kapcsolatot biztosítottak a Menny, a Föld és az alvilág számára. Az ég felé nyúló ágak az emberi kíváncsiságot jelentették az ismeretlen, anyagi világon túl létező dimenziókba. Az egymástól különböző civilizációk többségének, mind akadt a mondavilágában fához köthető motívuma.
Az ősidőkben kialakult kapcsolat ember és természet között a fák sokoldalú felhasználásban gyökeredzik. Hiszen szerszámok és fegyverek készítéséhez nyújtottak bőséges alapanyagot, majd később a bútorok faragásánál vált használatuk teljesen hétköznapivá, azaz sehogy sem úszták meg, hogy ne legyenek a mindennapi élet szerves részei. Szinte végtelen a lista a felhasználási területükre vonatkozóan. És annak tudatában, hogy már többezer évvel ezelőtt az őseink is előszeretettel alkalmazták és készítették belőle a mindennapi életükhöz szükséges eszközöket, azt is gondolhatjuk, hogy szimbolikusan így kötik össze a múltat és a jelent.
Azokon a festményeken és fényképeken, ahol a különböző fák központi szerepet töltenek be, mind magukban hordják az élet szimbólumát. Hiszen egy fa képes megújulni évről-évre, miután ősszel lehullajtotta a lombkoronáját, és a téli nyugalmi állapotot követően, a tavasz melegétől kirügyezik. Ez maga az örökélet, a feltámadás. Szilaj törzsük a viszontagságok közötti kitartást és ellenállást juttathatja eszünkbe.
Monumentálisan szépek és az idő természetbe való beágyazódását érzékeltetik. Minden ősszel vörös és sárga leveleikkel gyönyörű búcsút vesznek a tavasztól és a nyártól, hogy csupaszon, magukba zárkózva vészeljék át szűrkén a téli hónapokat.
A legtöbb fáról megörökített képről sugárzik a vitalitás, amit átruház arra a helyiségre, ahol kiteszik. A frissesség az életigenlés, időtállóság és a magabiztosság tökéletes példái, elmélyítik a lakás bensőséges hangulatát.
Keress az internetről, vagy készíts te magad egy fényképet kedvenc fádról, amit ha beküldesz hozzánk nem sokára már ki is teheted az otthonodban gyönyörű vászonkép formájában.
Töltsd fel a képet, tudd meg az árat!
© VÁSZONKÉPEM – Minden jog fenntartva
