A MAGAS FÁK ÁGAIN AZ ÉLET BONT GYÜMÖLCSÖT

Akármennyire is távolodtunk el manapság a természettől és vonultunk egyre nagyobb városokba, sosem fogunk attól az igényünktől szabadulni, hogy valamilyen módon egy picikét az életterünkbe csempésszük. Ha csak végigmegyünk egy tavaszi napon a városon, már sokkal jobban feldobja a kedvünket, ha megérezzük a virágok illatát, és látjuk, hogy rügyeznek a bokrok és a fák.

Ez a kötődés régóta bennünk van

Az ablakokba és az erkélyekre cserepekbe ültetett virágokat tesznek. A házakból az emberek a parkokba mennek sétálni, leülnek egy padra, mert élvezni akarják, ha csak egy kicsit is, hogy a természet közel van hozzájuk. A természethez való ragaszkodásunk nem tudott kiveszni az ösztöneink közül se az evolúció során, sem pedig a társadalmi fejlődésünk folyamán. A legtöbb motívum, ami számunkra magában hordozza a szépséget a növényvilághoz köthető, mert még a legapróbb részleteikben is magukban hordozzák az élet jelenlétét, az állandó megújulást és újjászületést. Most, hogy sajnos a kijárásunk korlátok közé szorul, egy gyönyörű fa egy vászonképen megjelenítve az otthonunkba lophatja a természet csodáit, egy régi kirándulás emlékeit.

Az élet fája

Talán a legtöbb szimbolikus jelentést a fák hordozzák magukban, hiszen az emberi élettel a legtöbb párhuzamot bennük lehet megtalálni. Az évről-évre történő folytonos megújulás mellett a lassú növekedés, majd a kifejlett fa hosszú élete után következő elmúlás, tökéletes asszociációt nyújt az emberi élet különböző szakaszaira.
Mitológiai és az egymástól eltérő hiedelemvilágok vonatkozásában a fák a felső világot kötötték össze az alsó világgal. Kapcsolatot biztosítottak a Menny, a Föld és az alvilág számára. Az ég felé nyúló ágak az emberi kíváncsiságot jelentették az ismeretlen, anyagi világon túl létező dimenziókba. Az egymástól különböző civilizációk többségének, mind akadt a mondavilágában fához köthető motívuma.

Honnan eredhet ez a mély kötődés?

Az ősidőkben kialakult kapcsolat ember és természet között a fák sokoldalú felhasználásban gyökeredzik. Hiszen szerszámok és fegyverek készítéséhez nyújtottak bőséges alapanyagot, majd később a bútorok faragásánál vált használatuk teljesen hétköznapivá, azaz sehogy sem úszták meg, hogy ne legyenek a mindennapi élet szerves részei. Szinte végtelen a lista a felhasználási területükre vonatkozóan. És annak tudatában, hogy már többezer évvel ezelőtt az őseink is előszeretettel alkalmazták és készítették belőle a mindennapi életükhöz szükséges eszközöket, azt is gondolhatjuk, hogy szimbolikusan így kötik össze a múltat és a jelent.

A fák, mint a vászon főszereplői

Azokon a festményeken és fényképeken, ahol a különböző fák központi szerepet töltenek be, mind magukban hordják az élet szimbólumát. Hiszen egy fa képes megújulni évről-évre, miután ősszel lehullajtotta a lombkoronáját, és a téli nyugalmi állapotot követően, a tavasz melegétől kirügyezik. Ez maga az örökélet, a feltámadás. Szilaj törzsük a viszontagságok közötti kitartást és ellenállást juttathatja eszünkbe.
Monumentálisan szépek és az idő természetbe való beágyazódását érzékeltetik. Minden ősszel vörös és sárga leveleikkel gyönyörű búcsút vesznek a tavasztól és a nyártól, hogy csupaszon, magukba zárkózva vészeljék át szűrkén a téli hónapokat.
A legtöbb fáról megörökített képről sugárzik a vitalitás, amit átruház arra a helyiségre, ahol kiteszik. A frissesség az életigenlés, időtállóság és a magabiztosság tökéletes példái, elmélyítik a lakás bensőséges hangulatát.

Keress az internetről, vagy készíts te magad egy fényképet kedvenc fádról, amit ha beküldesz hozzánk nem sokára már ki is teheted az otthonodban gyönyörű vászonkép formájában.